Gyulay Endre

Battonyán született 1930. szeptember 17-én. Szeged-Csanádi megyés püspök. Teológiát végezte: 1948-1953 között Szegeden. Pappá szentelték: 1953. június 7-én Szegeden. Megyés püspök: 1987. június 7. óta, püspökké szentelték: 1987. július 04-én Szegeden. Segédlelkész: 1953-55. Röszke, 1955-57. Ásotthalom, 1957-60. Gyula. Vic. oec.: 1960-63. Domaszék, 1963-70. Mezőhegyes. Templomigazgató: 1970-72. Makó. Spirituális és Teol. tanár: 1972-83. Szeged, Hittudományi Főiskola. Examinator prosynodalis, cenzor: 1978-tól. Plébános: 1983-87. Szeged-Rókus. Megyés püspök: 1987-től.

 

Heszler József

Temeskutason született 1910. november. 21-én. Elhunyt 1971-ben, 61 éves korában. Édesapja nyugdíjas adóhivatali tisztviselő volt, édesanyja: Szvidrán Anna háztartásbeli foglalkozású volt. Nős volt, felesége: Varga Erzsébet tanítónő. Három gyermekük volt: Erzsébet, Mária és András. Középiskolai tanulmányait Szegeden végezte, majd itt szerzett tanári oklevelet 1934-ben. Munkáját a battonyai község polgári fiúiskolájában kezdte meg, majd a gimnáziumba került biológia-kémia szakos tanárnak. 1952-től helyettes igazgató a gimnáziumban, majd az intézmény igazgatója lett 1956-tól, mely beosztást 14 évig, töretlen munkabírással látta el. Az oktatói munkát nem csak közvetlenül a tanítással segítette, hanem tankönyvek szerkesztésével, elbírálásával, valamint oktatás területén benyújtott újításaival is. 1960-ban írta helytörténeti alapmunkáját Battonya természetföldrajzáról, melyet a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézete I. díjjal jutalmazott. Kutatásai alapján pontos ismeretei voltak a Maros hordalékkúpján elhelyezkedő településekről, a Battonyát körülvevő kun-halmokról, a települést kettészelő Száraz-érről. Munkássága elismeréséül 1999-ben posztumusz díszpolgárrá nyilvánította a város.

 

   Kiss Ottó

Battonyán született 1963. október. 10-én. Író, költő, újságíró.
Felsőfokú tanulmányait a JATE Újságíró Program szakán, valamint a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán végezte Szegeden.
A Békés Megyei Nap, a Gyulai Hírlap, 2000-től a békéscsabai Bárka című folyóirat munkatársa. A versekkel 15-16 éves korában kötött szövetséget, legtöbbet Simonyi Imrétől tanult.

Művei:

• 1990 – Lopott levegő (versek)
• 1993 – Szilveszteri kaland (versek)
• 1997 – Visszafelé hull a hó (versek gyerekhangra)
• 1999 – Szövetek (regény)
• 2000 – Az elmerült kert (kisprózák)
• 2001 – Volt egyszer egy folyóirat – Az Új Aurora vázlatos története (tanulmány, esszé)
• 2002 – Csillagszedő Márió (versek gyerekhangra)
• 2003 – Angyal és Tsa (novellák)
• 2004 – Javrik könyve (regény)
• 2006 – Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután (mese felnőtteknek)
• 2006 – Emese almája (gyerekversek)
• 2007 – A terepasztal lovagjai (gyerekregény)
• 2009 – A nagypapa távcsöve (gyerekversek)
• 2011 – Állatos album (lapozó)
• 2011 – Barni világot lát (lapozó)
• 2011 – A másik ország (regény)
• 2011 – Régi kincsek (gyerekversek)
• 2012 – Liliputi trónkövetelők (mesenovellák)
• 2012 – Focisták kézikönyve (gyerekkönyv)
• 2013 – Szusi apó erdőt jár (gyerekkönyv)

Díjai:

• 2003 – Év Könyve-díj
• 2007 –Artisjus-díj 
• 2009 –József Attila-díj

 

Molnár C. Pál

Battonya-Tompapusztán született 1894. április 28-án. Apja, Molnár József itt volt uradalmi intéző. Édesanyja, Jeanne Contat svájci-francia nevelőnő volt a földbirtokos családnál; az ő családnevének kezdőbetűjét vette fel már elismert művészként a fia. 1912-ben Aradon diákként országos rajzpályázaton első díjat nyert. 1915 és 1918 között rajztanári szakon tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Szinyei Merse Pál volt a mestere. A főiskola befejezése után Genfben, majd 1921–22-ben Párizsban élt. Úgy tanult, hogy a Louvre-ban másolta a klasszikusokat. 1923-ban hazatért. Irodalmi műveket illusztrált, valamint fametszeteket készített, plakátokat tervezett. Az 1930-as évektől a festészet lett alkotói tevékenységének fő területe. Rendszeresen részt vett  egyéni és csoportos kiállításokon. Termékeny alkotó volt, haláláig festett, a festés, a rajzolás volt életerejének fenntartója. Budapesten hunyt el 1981. július 11-én.
Molnár C. Pál a XX. századi magyar festészet Európa hírű mestere, festőművész, grafikus, illusztrátor, könyvművész. A szentek, szép nők és lovak festője hozzávetőlegesen 3000 művet alkotott, melynek egy részét, állandó tárlat anyagául szülőhelyének, Battonyának adományozta. Végrendelete alapján hagyatékából 1984-ben emlékház nyílt, állandó kiállítással. Battonya díszpolgára.

 

Oroján István

Battonyán született 1947. február. 19-én.
Festő-, szobrászművész. A Battonyai Hírek című helyi újság szerkesztője.
1965-69-ben végzett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, Szegeden, román-rajz szakon; mestere: Vinkler László.
Gyulán él és dolgozik. A Békéstáji Művészeti Társaság tagja. Konstruktív szellemű, elvont, geometrikus elemekből építkező, líraian árnyalt táblaképek, pasztellek, grafikák és fából kivitelezett kisplasztikák készülnek műhelyében. 1968 óta kiállító művész, művei hazai és nemzetközi tárlatokon láthatók.

 

Puja Frigyes

Battonyán született 1921. február. 2-án.
Politikus, soha nem tagadta szülőhelyéhez, Battonyához való kötődését.
1951-1953 között betűszedőként dolgozott. 1953-1955 között stockholmi, 1955-1959 bécsi követ volt. 1959-1963 között a külügyminiszter helyettese, 1963-1968 között az MSZMP KB osztályvezetője, 1968-1973 külügyminiszter első helyettese, 1973-ban államtitkár volt. 1973-1983 között külügyminiszter, 1983-1986 helsinki nagykövetként képviselte hazánkat. 1975-től országgyűlési képviselő, 1985-1988 között a választókerület képviselőjeként politizált. 1987-től az SOS Gyermekfalu Magyarországi Egyesületének Elnöke, a külügyi bizottság tagja, az IPU magyar csoportjának alelnöke. Battonya Város a településért végzett munkásságáért díszpolgárává avatta.

 

   Poós Zoltán

Battonyán született 1970-ben, az 1. számú általános iskolába járt.
Író, költő, újságíró.
Felsőfokú tanulmányait a Debreceni Tanítóképző Főiskolán végezte.
1988-ban díjazott a Diákírók és Diákköltők Országos Találkozóján, míg 2000 szeptemberében a Kötelező haladási irány című verse Salvatore Quasimodo-díjat kapott. A berlini Dumont kiadó Budapester Szenen című antológiájához írt tanulmányt a Dumont Literatur Die Autoren című könyvbe, illetve szerepelt is az antológiában. 2001 májusában többek között ő képviselte Magyarországot Salzburgban az Europa Der Muttersprachen című irodalomi rendezvényen. 2002-ben Móricz Zsigmond ösztöndíjban részesült. A Felkészülés kedvenc mondatomra című regényének első hetven oldalát többek között Battonya ihlette. 

Művei:

• 1992– A dolgozat (verseskötet)
• 1995– Idomított terület (verseskötet)
• 1997– Barokk fizika (verseskötet)
• 1999– Króm (verseskötet)
• 2000– Felkészülés kedvenc mondatomra (regény)
• 2001– Szivárvány Áruház (Egy korszak kultikus tárgyai)
• 2002– Milyen mezben, milyen mezőn (verseskötet)
• 2003– Szivárvány Nagyáruház
• 2006– Az alkony fokozatai (regény)
• 2009- A szív határai (regény)
• 2010- Táskarádió (50 év, ötven sláger)
• 2011- Képzeld magad az én helyembe – válogatott versek
• 2012– Állami Áruház (Egy letűnt kor kultikus tárgyai)

Versfordításai megjelentek:
Akhilleusz és a teknőc című, kortárs cseh és morva költők verseit tartalmazó kötetben és Seamus Heaney Különös gyümölcs című könyvében

Publikációs jegyzék:
Írásai többek között az alábbi lapokban jelentek meg:
2000, Holmi, Alföld, Székelyföld (Csíkszereda) Élet és Irodalom, Kalligram (Pozsony) Jelenkor, Helikon (Kolozsvár), Nappali ház, Magyar Napló, Pompeji, Törökfürdő, Sárkányfű, Életünk.

Díjak, elismerések:

• 2002 Móricz Zsigmond-ösztöndíj
• 2002 Zelk Zoltán-díj
• 2007 NKA-ösztöndíj
• 2009 Örkény István drámaírói ösztöndíj
• 2012 Füst Milán-díj
• 2013 (NKA -ösztöndíj)

 

Ujj László

Fizikus, kutatási területe: lézertechnika. Jelenleg Amerikában él és dolgozik.

 

Dr. Báthory József

Vegyészmérnök ny. tudományos főosztályvezető, kandidátus Battonyán született 1923. február 21-én.
Édesapja id. Báthory József telekkönyvezető, édesanyja Molnár Ilona, felesége Zádor Éva tanárnő. Két, gyermekük van Anna és Gábor..
Battonyán 4 elemi osztályt végzett el majd Kispesten a Deák Ferenc gimnáziumban érettségizett. Ezután Kolozsváron, a Tudományegyetemen 1946-ban kémia – tárgyból kapott egyetemi diplomát, ugyanitt 1948-ban megszerezte a kémiai- doktori diplomát (ph. D.).
Először a kolozsvári Gázgyárban, majd a marosvásárhelyi Cukorgyárban dolgozott. 1950-ban, mivel magyar állampolgár volt áttelepült Magyarországra Veszprémbe és a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézetben (M.Á.F.K.I) lett kutatómérnök, majd 1956-1974 között tudományos osztályvezetőként, 1974-1985 között tudományos főosztályvezetőként irányította a szerveskémiai Főosztályon folyó kémiai és technológiai kutatómunkát..
1968-ban megszerezte a kémiai tudományok kandidátusa és a Veszprémi Vegyipari Egyetemen a műszaki doktori címet is..
1985-ben ment nyugdíjba, de még 5 évig volt a MÁFKI tudományos tanácsadója. Meghívott előadóként petrokémiai technológiákat adott elő a Veszprémi Vegyipari Egyetemen. Kutatómunkája során foglalkozott tiszta normál szénhidrogének előállításával karbamidos adduktképzési technológiával, propán katalitikus dehidrogénezésével, folytonos alkilszulfonátok, mint szintetikus mosószerek előállításával..
Közel 300 publikációja jelent meg külföldi és hazai folyóiratban. Ebből 81 hazai és külföldi szabadalom..
Nemzetközi kongresszusokon, Magyarországon, Németországban, az Egyesült Államokban, Japánban, Franciaországban, Egyiptomban, a Szovjetunióban sok előadást tartott magyarul, németül, angolul.
Tudományos és műszaki tevékenysége folytán 1996-tól a Magyar Tudományos Akadémia köztestület tagja.

 

Báthory Béla

Gépészmérnök 1927-ban Battonyán született. Édesapja id. Báthory József, édesanyja Molnár Ilona.
Az elemi iskola négy osztályát Battonyán végezte. Gimnáziumba Kispesten, Szegeden és Kolozsváron járt. Az érettségit 1946-ban Kolozsváron tette le. 1946 őszén beiratkozott Budapesten a Műegyetem gépészmérnöki karára. Lakást a Teleki Pál Diákotthonban kapott. A Műegyetemen négy félévet végzett.
1948-ban pénzügyi és lakás problémák miatt a továbbtanulása is lehetetlenné vált, ezért kénytelen volt elhagyni az országot. Salzburgban a Vöröskeresztnél jelentkezett, ahol azt a felvilágosítást kapta, hogy lehetősége van Angliába menni. Az angol képviseletnél azt mondták neki, hogy az angol bevándorlás feltétele, hogy 5 évig munkásként kell dolgoznia. Angliában téglagyárban, hengerműben, majd 3 évig szénbányában bányászként dolgozott. 1955-ben megnősült és angol lányt vett el feleségül. Házasságából egy fia Báthory Kristóf született.
Báthory Béla sorsa akkor változott meg, amikor egy sheffildi cég műszaki rajzolóként alkalmazta 1954-ben és megkapta az angol állampolgárságot is. Ekkor munkája mellett beiratkozott a sheffildi kollégium esti tanfolyamára. 1959-ben gépészmérnöki diplomát kapott és 1960-ban a Davy United Engineering angol vasipari nagyvállalat fejlesztő mérnökként alkalmazta. Itt nyugdíjazásáig közel 30 évig dolgozott. Ezalatt foglalkozott a meleg és hideg hengermű lemezgyártásának problémáival. Munkatársaival együtt 1967/68-ban kidolgozták a hidraulikai elven működő lemezgyártás és ellenőrzés módszerét. A vasműben felépítettek egy kísérleti üzemet, amelyben megállapították, hogy a 275 bar nyomáson működő rendszer csak akkor működik jól, ha a használt olaj nagyon tiszta, hasonlóan egy repülőgép üzemi körülményeihez.
Az általuk megvalósított elektronikus ellenőrző rendszer biztosítja a folytonos lemezgyártásban a lemez kívánt egyenletes vastagságát. A Davy cég ezt a technológiát 1969-19 90-ig kb. 50 külföldi hengerműben vezette be.
Báthory Béla az angliai üzemeken kívül részt vett 18 külföldi üzem pl. Franciaországban, az USA-ban, Braziliában, Kanadában, Ausztráliában felépített Davy meleg és hideg hengermű üzembe helyezésében és az ott felmerült problémák megoldásában.

A Báthory szülőház

Ebben a házban a Báthory házban (ma Gyarmati ház) Battonyán született Báthory Béla 1927-ben és itt élt szüleivel és két testvérével Józseffel és Erzsébettel 10 éves koráig.